Az év leghosszabb napján látogattunk el  az első 3D-ben forgó magyar játékfilm kamerapróbájára, ahol Sas Tamás rendező-producer  és Miklauzic Márton operatőr beszélt nekünk arról, hogy miben különböznek az SOS Love felvételei egy hagyományos forgatástól.


ST: A  térhatású film nem számít újdonságnak, hiszen az első  filmek még  az Egyesült Államokban készültek a harmincas években. Egy rövid ötvenes évekbeli reneszánsztól eltekintve,  manapság éled újjá a filmkészítésnek ez a módja a digitális technika fejlettségének köszönhetően, de még a mai technológiai szinten sem egyszerű a kivitelezés .


Magyarországon ugye ez az első 3D-ben forgó játékfilm?

ST:Igen, bár a stáb már dolgozott hosszabb-rövidebb anyagokon, kisfilmeken és vieoklipeken, viszont meg merem kockáztatni, hogy nekünk lehet, hogy naponta  több anyagot kell majd leforgatnunk, mint amennyire az említett produkciókhoz szükség volt, és ez kicsit nyugtalanító /nevet/

Ma kamerapróba van. Mit is próbáltok ki tulajdonképpen?

ST. Ma és holnap csinálunk egy ún. workflow-t, ami azt jelenti, hogy a kamera összeállításától indulva végigmegyünk azon a folyamaton, amit majd a forgatáson nap mint nap végig kell csinálnunk. Kipróbáljuk a kamera beállításait, azt, hogy a jeleneteket hogyan kell beállítani, megnézzük, hogy fest a felvett anyag, végigcsináljuk a konvertálást, hogy lépésről lépésre lássuk, hogyan jutunk el egy utómunkára alkalmas anyagig.


Van olyan dolog, amire különösképpen ügyelni kell egy 3D forgatáson a hagyományos felvételekhez képest?

Igen, mégpedig az, hogy a nem megfelelő beállítások, vagy a két kamera elégtelen szinkronizálása esetén szó szerint fejfájást okozhatunk  a nézőnek. Sok esetben lehet látni, hogy a nézők leveszik a szemüvegüket, dörzsölik a halántékukat. Ilyenkor  nem feltétlenül a film tartalmával van gondjuk, valószínűbb, hogy a felvétel és az utómunka közben történt valami hiba. Ha megkérdezitek Marcit /Miklauzic Márton, az operatőr/, biztosan szívesen mesél nektek erről.



/Marcit azonban nem olyan egyszerű elcsípni, hiszen folyamatosan a beállításokkal, a kamerával van elfoglalva. Ebédidejéből viszont szívesen szakít néhány percet számunkra/

Tamás hozzád irányított, hogy beszélsz nekünk néhány szót arról, hogy mit  is jelent a  3D forgatás…

MM: Hűha, honnan is kezdjem? A 3D technológia alapvetően az emberi látást utánozza. Csak itt a két szemünk helyett  két kamera néz a felvétel irányába.  Ezeknek a távolsága, valamint az optikai tengelyük találkozása az, amitől ez a három dimenziós effekt a vásznon működik.




Rendben, eddig világos(?), valami még rémlik a gimis fizikából.  Azért sejthető a nagy sürgés-forgásból, méregetésből, hogy a kérdés ennél bonyolultabb lehet.

MM: Igen, mert ügyelni kell arra, hogy a két kamera távolsága mekkora,  hogy a két optikai tengely hol találkozik. Ez pedig már függ a szereplők beállításától és mozgatásától is. Ezért láthatjátok, hogy mérőszalaggal rohangálunk, hogy sokszor próbáljuk újra,  honnan induljon a szereplő, és, hogy milyen közel jöhet. Ez elég nagy nehezítés a jelenetek beállításakor. Lehet, hogy amit kitaláltunk, az nem fog működni, mert a 3D hatás tud túl erős is lenni a vásznon.

Túl erős?

MM: Ha a beállításoknál nem ügyelünk, akkor a néző szeme hamar elfárad. A régebbi  térhatású filmek, ahol  arra törekedtek, hogy minél hatásosabbak legyenek ezek az effektek,  pl. kijön a vonat vagy a cápa  a képsíkból, amellet, hogy nagyon látványosak, fárasztják is a szemet, kb. 20-30 percig élvezhetőek fejfájás nélkül.

Egy játékfilm azért háromszor ilyen hosszú. Hogy tudjátok megakadályozni a néző fejfájását?

MM: A kameránknak olyan a programozása, hogy folyamatosan tudjuk ellenőrizni, hogy a beállításokkal a szemnek elfogadható értékek  között maradjunk. Aztán ezek a technikai paraméterek írhatják felül  a jelenet előre eltervezett  koreográfiáját. A szereplő nem jöhet olyan közel,  nem azon a ponton lép ki a képből, vagy nem látszik addig,  mint ahogyan eredetileg terveztük.

Elég macerásnak tűnik, mert akkor minden beállítást ebből a szempontból is ellenőrizni kell

MM: Hát igen, a próbálgatások lelassíthatják a forgatást, de, hogy mennyire azt még nem tudjuk,  mi is most próbáljuk ki először az  egész rendszert. Tartogathat még meglepetéseket számunkra a  technika.
Egy dolog biztos: a végeredmény nagyon jó lehet, csak türelemmel kell lenni.

 

Marci beszélt még nekünk arról is, hogy az utómunka szempontjából mennyiben más a 3D technika, a kérdésre egy későbbi posztunkban részletesebben visszatérünk majd.

 

Ha tetszett az interjú, és kíváncsi vagy, hogyan készül a film, jelölj be minket Facebookon, ahol végigkövetheted velünk a forgatást, érdekes infókat csepegtetünk a szereplőkről, és néha még nyerhetsz is!